Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Úton történt

2008.03.20

Néhány nappal ezelőtt, még nagyon jeges volt korán reggel az út.  A két kitaposott  csík között egy 10-15 cm magas, kb. 60 cm széles jégbordával. Simonnal mentünk Naményba. Előttünk ment egy Suzuki, egy fiatal hölgy vezette. Bizonytalanul vezetett, egyik-másik kerékkel felment néha a bordára, az pedig megdobta mindig a kocsit. Biztos észrevette, hogy mögötte már néhány autó összegyűlt. Ez engem is zavarni szokott. Előzni nem nagyon lehetett, ezért mi felvettük az első autó sebességét. Mikor láttam a vezető bizonytalankodását, ijedtségét, kicsit lemaradtam, hogy meg tudjak időben állni, ha valami szokatlan történne.

Egyszercsak a Suzuki, gondolt egyet, és szembefordult velem. Szerencsére nem az én sávomban, hanem a szembejövőjében. Egy Audi már épp előzésbe fogott mögülem, mikor valószínű, észrevette az angyalt, aki beállt az autók közé, és így elkerültük a koccanást.

Ez történt.2010.február 5-én.

 

 

 

Amikor valahová messzire utazunk, hazafele többnyire én vezetek, mert férjem egész napi szolgálat után már fáradt. Egy ilyen úton hazafelé tartottunk. Esett az eső, sötét volt, túl a 250. km-en és a 3. órán. A hétvégi kamion-stop után a kamionok csak jöttek-jöttek, legtöbb szembe velünk. A kocsiban hárman ültünk. Férjem és lányom már aludtak, én vezettem. Egy szembejövő hosszú kamionsor után végre felkattintottam a reflektort, és abban a pillanatban előttem volt egy sötét lovaskocsi. Csak Isten angyalának jelenléte óvott meg attól, hogy belemenjek és hirtelen ki tudjam kerülni.

 

Már kétszer büntettek meg gyorshajtásért. Egyszer 56-tal mentem, egyszer 63-mal. Vajon mi lett azokkal, akik eközben megelőztek?! Ők a szerencsésebbek.

 

Egy fárasztó nap után későn indultunk haza. Előttünk volt közel 400 km. Most is én vezettem.Halkan szólt a zene, dúdolgattam vele.  A kocsiban már mindenki aludt. Az én szemem is lassan kezdett elnehezedni.Férjem egyszer megkérdezte :" bírod még?", de a választ meg sem várta, aludt tovább. Persze, hogy bírom, hisz erősít az a tudat, hogy rám bíztátok magatokat. Haza kell vinnem mindnyájatokat. Néha engedtem egy kis friss levegőt, megcsipkedtem az arcomat, megdörzsöltem a szemem, és  .........Isten oltalma alatt, minden baj nélkül hazaértünk.

 

Gyermekeink kicsik voltak, és egy-egy hosszabb út alatt százszor is elhangzott a kérdés: "Mikor érünk már oda? "  A válasz soha nem volt kielégítő számukra. Kitaláltam, hogy a zenés kazetták helyett, mesekazettát teszek az autó magnójába. Kitűnő meséket hallgattunk meg így, és élvezetes volt az utazás. Némelyiket már kívülről fújtak, együtt énekeltük Lúdas Matyival, hogy "húzd meg jól, húzd meg jól!", vagy sírtunk Bambival és a fájós fogú oroszlánnal. Ajánlom minden kisgyermekes családnak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.