Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekek

2008.03.16

Négy gyermekünk közül Lackó a legidősebb. Másfél évvel később született Titi. Majd két és öt év múlva Kornél és Simon.

Lackó, mint rangidős sokszor igazgatta a kicsiket, bosszantotta őket, ellenkezett velük. Néha alig bírtam vele. Aggódtam, hogy az óvodában is vajon így viselkedik? Megkérdeztem az óvónénit, de csak csupa jót mondott róla: Ez egy áldott jó gyerek, soha semmi baj nincs vele, segít a kicsiknek, aktív a feladatokban. Nem értettem, de jól esett.

Otthon aztán kértem, hogy egyezzünk meg. Legyen egy kicsit jobb itthon, és rosszabb az óvodában.

- Az nem lehet, mert az óvodában a rossz gyereket kiállítják az asztal mellé- válaszolta

- De itthon, ha rossz vagy, én még meg is verlek - emlékeztettem

- Nem baj, anya, de te akkor is szeretsz! - volt a lekenyerező felelet.

 

Vendégeink voltak. Az ajtóban sokáig búcsúzkodtak, még mindig akadt mondanivaló. Lackó is ott állt mellettünk, megunta a dolgot és közbeszólt:

- Na imádkozzunk és menjetek haza!

 

 

Valami rosszaságért megbüntettem Lackót, és kiküldtem a konyhába, hogy gondolkodjon el a dolgon. Közben elfelejtettem, hogy a fagyaszóból kivettem egy kis gyümölcsöt, hogy meglepem vele a gyerekeket. Mire letelt a büntetés, a gyümölcs is elfogyott.

 

 

Kiskőrösről szüleinkhez Aszódra autóval utazva átmentünk Gödöllőn a Hév síneken. Simon, aki 3-4 éves volt, itt mindig megkérdezte, hogy "ez itt gödöllő?". - Igen. - válaszoltuk, és örültünk, hogy milyen okos kisfiunk van, aki így meg tudja jegyezni ennek a városnak a nevét.

Aztán karácsonyra kapott egy játékvonatot összerakható sínekkel, mozdonnyal, vasúti kocsikkal. Néhány hét múlva valaki rálépett egy síndarabra. Simon sírva szaladt hozzám:

- Anya, eltört a gödöllőm!

 

Simon kinőtte a tornacipőjét. Ugyanolyat vettem neki nagyobbat. Reggel még sötét volt, amikor indultunk a vonathoz, amivel iskolába járt. Az  utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy aznap tornaóra van. Az egymás mellé tett tornacipőkből felkapott kettőt. A tesióra elején derült ki, hogy két ballábast vitt el. De tornázni? -azt kellett! /Kacsán./

 

Kifutott a tej. De nem csak kifutott, hanem leégett, füstölt. A konyha tele volt vele. Az 5 éves Kornél egyedül volt ott, az asztalnál ült, valamit rajzolt, az egészet észre sem vette. Mikor nekem eszembe jutott, hogy a tejet a tűzhelyre tettem, már késő volt. Kinyitottam ajtót, ablakot, hogy mielőbb rend legyen.. Jött Lackó , becsukta az ajtót. Mérgesen rászóltam:

- Úgy, csukd be az ajtót!

Erre ő visszanyúlt és kinyitotta. Kornél ekkor eszmélt és rászólt Lackóra:

- Anya azt mondta, hogy csukd be az ajtót.

Milyen csodálatos a beszédünk. Elég egy hangsúlyt máshova tennünk, már mást jelent a szó.

 

Az iskolában az egyik tanár néni receptes füzeteket ajánlott megvételre a gyerekeknek. Simon is vett nekem egyet. A címe: Legjobb fogyókúrás ételek. Figyelmes! Igaza van.

Titi már egy ideje keresi a nagyítót. Ebéd közben elpanaszolja, hogy sehol sem találja. Simon megkérdezi:  - Miért nem keresed nagyítóval?!

 

Tegnap Simon feleségül vette Edinát. Szép és boldog nap volt. Legyen ilyen a folytatás! "2012.07.14."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.